Toszkána a szépség és az illatok szülőföldje
Toszkána Olaszország egyik legszebb tartománya - Firenze, Pisa, Sienna, San Gimignano - ciprusfákkal szegélyezett kanyargós utak, dombok és síkságok izgalmas váltakozása. Toszkána olyan vidék, amelyet mindenkinek érdemes látni különleges hangulata és szépsége, varázslatos városai, hangulatos utcái mindenkit magával ragadnak.
Firenze
Toszkána fővárosa. A reneszánsz bölcsőjeként emlegetett Firenze kötelező program minden utazónak. Azonban csak olyanoknak ajánlott, akik bírják a nagy tömeget. Firenze egész évben tele van turistákkal, a nyári hónapokban pedig megsokszorozódik a látogatók száma. Az év bármely időszakában célszerű az autót valamelyik közeli kisvárosban hagyni a firenzei városlátogatás idejére, majd pl. vonattal, vagy helyi busszal érkezni a városba.
A firenzei városlátogatás kiindulópontja a dóm tér legyen. A központi dóm térről mindenhova el lehet jutni gyalogosan is. Legelsőnek a Városházához (Palazzo Vecchio) érdemes látogatni majd onnan a messze földön híres Öreg hídhoz (Ponte Vecchio). A Ponte Vecchión érdemes végignézni a butikokat, ajándékboltokat, vagy az ötvösműhelyek gyönyörű ékszereit, még akkor is ha nem akarunk vásárolni. A közeli Uffizzi képtárban Botticelli Vénusza és sok híres műremek várja az utazót, de szinte minden évszakban min. 1-2 óra sorbanállás után lehet csak bejutni a képtárba. Aki nem bírja a sorbanállást annak ajánlható a firenzei székesegyház – a világ harmadik legnagyobb temploma - valóban szép és a mellette levő keresztelőtemplom is a híres aranyajtóval.
Pisa
A ferde torony, azaz a Campanille, a Dom híres óratornya, mely a város szélén található és lenyűgöző a látványa. Kezdő utazó, vagy először Toszkánába tévedt turista úgy gondolhatja, hogy Pisa-ban csak a pisai ferde tornyot érdemes megcsodálni. A világ minden táján ismert ferde torony csupán egy a 4 gyönyörű épület közül, mely a Piazza dei Miracoli (Csodák tere) zöld gyepén szikrázik. Mert tényleg szikráznak, annyira fehérek a közeli Carrara márványábol készült díszes burkolat miatt. A térhez rengeteg történet és legenda fűződik, ki ne hallott volna Galilei fizikai kísérleteiről és arról, hogyan tudták a torony további dőlését megakadályozni, erről egyébként többnyelvű leírás is olvasható a pisai torony tövében. A pisai román stílusban épült Dóm (Duomo) mellett nem szabad kihagyni a különleges akusztikájú keresztelő kápolnát (Battistero) és az ugyancsak lenyűgöző szépségű temetőt (Camposanto) sem.
Siena
Az autóval nem lehet a régi városfalon belülre hajtani, de számos parkoló van ahonnan megközelíthető a csodálatos Toszkán város régmúltat idéző utcái. A 700-800 éves téglavörös házakkal, szűk sikátorokkal szegélyezett utcákkal Sienna igazi középkori hangulatot áraszt, kárpótolva ezzel a gyalogutat.
Siena központja a 12. századi, hatalmas méretű Piazza del Campo, bámulatos épületekkel a szélén. Különösen Palio idején, évente kétszer elevenedik meg a középkor, amikor a különböző próbákkal összekötött lóversenyen a város negyedei csapnak össze a győzelemért. A versenyt a városháza előtti téren, a Piazza del Campón tartják. A mindössze 90 másodpercig tartó siennai versenyt hatalmas felhajtás előzi meg, amely jócskán túlmutat a turistalátványosságon: a helyiek ma is roppant komolyan veszik a kerületekhez (contrada) való tartozást. A kagyló alakú tér Sienna egyik legnagyobb látványossága egész évben, melyet napjainkban éttermek és kávézók szegélyeznek.
Siennában mindenképpen meg kell nézni a Domot, mely kívül és belül is fantasztikus épület. A gyönyörű gót katedrális csak a kereszthajója lett volna az eredetileg tervezett óriási templomnak, ha ki nem tör a pestisjárvány, melyben a lakosság egyharmada meghalt. Az épületet 1136-ban kezdték el építeni és nem sokkal az 1348-as pestisjárvány után fejeztek be.
Majd 1339-ben úgy döntöttek, hogy egy új, nagyobb gerincet építenek hozzá, amivel az eredeti föhajó lett volna az új templom kereszthajója, így ez vált volna a legnagyobb valaha épített keresztény templommá. ( hosszusága 50 méter, szélessége 30 méter ). Sajnos azonban a pestis miatt ismét abba kellett hagyni az építést és így a félkészen maradt épületszárny ma a városi múzeum székhelye lett. Az oldalsó téren a kövezeten azonban még ma is látni az oszlopok talapzatának jelét, és a be nem fejezett főbejáratot.
San Gimignano
Ide látogatni nemcsak azoknak ajánlott akik szeretik Toszkánát, hanem akik szívesen másznak fel a nyári kánikulában is egy-egy régi toronyba. Ez a közép-toszkánai kisváros felvirágzását a 12-13. században leginkább annak köszönhette, hogy az Észak-Európából a Rómába vezető zarándokút mellett feküdt. Ma a régi városrészbe autóval behajtani nem lehet, de sok külső, természetesen fizetős parkoló áll az ide látogató autósok és motorosok számára. San Gimignano igazi hangulatát a szűk sikátoros utcái mellett a tizenhárom épségben megmaradt tornya határozza meg.
Toszkán borok
Bárki aki Toszkánába látogat feltétlenül kostolja meg a toszkán borokat. Fajtájukat meg sem lehet számolni. Természetesen van olcsó és drága is. Az üzletek roskadozó italos polcain körülbelül 80 százalékot tesznek ki a toszkán borok, tehát választék az van bőven.
Toscana - A képzelt valóság
Megérkezve Toszkánába egyvalami azonnal feltűnik, minden olyan harapnivalóan zöld és üde. A hegyvonulatok meglepő módon emlékeztetnek a mi kis Zalai-dombságunkra vagy a somogyi vidékre, csak minden tízszer akkora, és olyan szabályosan elrendezett, mintha mértani módszerekkel lenne kiszerkesztve. Minden kis domb tetején áll egy magányosnak tűnő villa, új vagy felújított, de az biztos, hogy a tájba illeszkedik, és árasztja azt a híres toszkán hangulatot.
A villák nagy részénél, vagy a bekötőút szegélyeként, vagy a villa valamelyik sarkánál áll egy vagy több rakétatuja, az a hosszú vékony ceruzaszerű növény, ami szintén a kép része képzeletünkben. Már-már arra kell gondolnunk, hogy ennek a fának valami különös jelentősége van a helyiek szemében, mert olyan törvényszerűséggel van jelen. Az első benyomás után megnyugodhatunk, tényleg jó helyet választottunk, és én már biztosan állíthatom, hogy később sem fogunk csalódni.
Az olaszok híres vendégszeretete és a velük született nyugalom megteszi kellő hatását a rohanó világból érkező turistákra. Az idő relatív fogalom, mindenre van belőle elegendő, és ezt be is bizonyítják ottlétünk alatt. A reggel nyolc óra előtti bármilyen tevékenység szentségtörésnek számít, és a szieszta ideje is szent és sérthetetlen. Könnyen megszokható.
Azt tudjuk, hogy ha itt járunk, pizzát, tésztát, tiramisut és firenzei sült húst kell fogyasztanunk. Eszünk is, ebben sem csalódunk. A kenyér isteni, pedig itthon azt mondanánk rá, hogy na, ebből kifelejtették a sót. De mégis, ott ez a tökéletes és felséges. A bruschetta meglepően elnagyoltabb, mint amit itthon megszokhattunk eredeti olaszként.
Először is nem szabályosan kialakított kenyérformára kerül a paradicsom, hanem egy igazi kétkilós kenyérből vágnak egy ujjnyi szeletet, ezt kétfelé szelik, majd megpirítják, és erre jön a nagy darabokra felvágott paradicsom. A teteje megspékelve két darab flegmán elhelyezett bazsalikomlevéllel. A gasztronómiai varázslatot már csak az út szélén szüretelt fügével tudjuk kiegészíteni.
A természeti adottságok láttán lassan kezdjük megérteni, hogy az olaszok, illetve a toszkánaiak miért olyan nyugodtak és kiegyensúlyozottak. Jó helyre születtek. Ezt már csak az tetézi, amikor ellátogatunk egy-két közeli városba, amiből süt a hagyomány, a kultúra és a történelem. Szinte nincsenek is modern építmények, nincsenek modern városnegyedek, ami nem is hiányzik. Ha végigsétálsz az ezeréves utcakövön, megérintve a falakat, beszívod a vizes ruhák öblítőillatától terhelt utcai levegőt, átleng a varázslat, rádöbbensz: itt tényleg ugyanígy éltek 500 évvel ezelőtt is.
Firenze műkincskészlete páratlan Európában, a kis ékszerüzletekkel telezsúfolt híd, valamint a dóm lenyűgöző hatással vannak a látogatóra. A pisai ferde torony valóban ferde, s vakítóan fehér a zöld tér közepén, ahol látva a dőlőfélben lévő építményt megértjük, hogy miért épült 200 évig.
Lucca a művészettörténészek kedvence, joggal, hiszen az eredeti belvárosban sétálva lépten-nyomon egy térre érkezünk, ahol egy minimum 200 éves templomka fogad minket.
San Gimignano a lakótornyairól híres, a főtere minden festőt megihlethet.
Ha a városnézés végén egy kicsit lábat lógatni akarunk, megtehetjük a pisai tengerparton, ahol tojásnagyságú kövek társaságában fürdőzhetünk a sós tengerben, amelynek hőmérséklete szeptemberben is 20 fok fölött van.
A sort pedig zárjuk a Chianti tartományból származó híres borral, amely szintén nem fog csalódást okozni.
Ha jól időzítjük őszi kirándulásunkat, szembe találhatjuk magunkat az őszi szürettel, a borrendek felvonulásával, az új bor ünnepével, vagy akár egy olívaszürettel. Azt hiszem, bármelyikre esik a választásunk, nem tudunk hibázni.